Untitled Document

A Megváltó megváltoztat!

Hogyan változott meg Péter élete a Jézussal való találkozás hatására? II. rész

Máté 14: 22 – 33.

ARANYMONDÁS

 „Leborultak Jézus előtt, és ezt mondták: Isten Fia vagy!”
Máté 14:33.

Mindnyájan ismerjük Aladdint és az ő különleges lámpását. Elég, ha megdörzsöli a fémet, máris megjelenik a dzsinn, aki minden kívánságát teljesíti. Mindig kéznél van, könnyen munkába lehet fogni, minimális erőfeszítés, csekély áldozat árán teljesül Aladdin vágya. Gyakorlatilag nincs is más dolga a dzsinnek, mint Aladdin akaratának a véghezvitele. Azért van, hogy teljesítse gazdája kívánságait.
Milyen szomorú, amikor valaki így tekint Istenre, vagy az Úr Jézusra: Ő van értem, és nem én Érte! Egy kis imádsággal, egy kis jó cselekedettel ráveszem arra, hogy azt tegye, amit én akarok, amit a saját emberi eszközeimmel, erőmmel nem tudok elérni. Sokan úgy tekintenek Istenre, mint egy dzsinnre, vagy mint egy nagy, jóságos varázslóra, és mindeközben keresztyénnek képzelik magukat…
Isten azonban nem azért küldte Jézust, hogy varázstudományával elkápráztassa az embereket, hanem, hogy megmentsen minket a bűn, a halál, a sátán hatalmából; a saját önzésünk, hiúságunk, magunk körül való forgás fogságából. Isten azért küldte a Megváltót, hogy megváltoztasson! A Jézussal való, átformáló találkozás nélkül ugyanis senki sem alkalmas arra, hogy Isten országába belépjen.
Az elmúlt héten azt láthattuk, hogy az Úr Jézus Pétert a Genezáret tó partjáról hívta el, hogy „emberhalásszá” tegye. Mostani történetünk is itt játszódik: Máté 14:22-33. Jézusnak ezt a csodáját az ötezer ember megvendégelése előzte meg. Ez után talán az a gondolat erősödött meg a tanítványokban, hogy: „Hát igen! Ez a Jézus egy nagy varázsló, aki több ezer ember testi szükségét be tudja tölteni, jól tud tartani ennyi embert!”
Jézus azonban tovább akarja vezetni a hitben a tanítványait, köztük Péter is. Nem engedi, hogy a csoda „babérjain” üljenek. Kényszeríti őket, hogy keljenek át a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a sokaságot. Noha engednek Jézus parancsának, mégis szembe fúj a szél. Jézus tanítványainak meg kell tanulniuk, hogy a Neki való engedelmesség nem jelenti azt, hogy nem lesznek problémák. A nagy viharban Jézus a tengeren járva közelít hozzájuk, eléggé szokatlan módon. Keresztyénként meg kell tanulnunk, hogy Jézus nem mindig úgy közelít hozzánk, nem mindig úgy szólít meg, és nem mindig úgy szabadít meg, ahogy azt mi elképzeljük, vagy várjuk! Végül Jézus mégis velük van a viharban, jelenléte lecsendesíti a szelet, de csak akkor lép „akcióba”, amikor már a tanítványok feladták, hogy saját erejükből boldoguljanak.
Abból, hogy Péter a viharban is, a körülményektől függetlenül is Jézussal akar lenni (28.v.) az derül ki, hogy Ő már többre tartja Jézust, mint egy nagy varázslót. Sejti már, hogy a keresztyén élet lényege: Jézussal lenni! Bármi áron. A közeg, a körülmény mellékes. Péter nem szuper képességekre akart szert tenni, nem azt akarta, hogy őt csodálják, hanem a vihar ellenére, azon felülkerekedve, Jézussal akart lenni. Péter számára a tanulság: „A hit nem távolítja el a problémákat. A hit bizalmas kapcsolatban tart Jézussal, a problémák közepette. A hit az Istennel való kapcsolatodra vonatkozik, és nem a körülményeidre!”
Jézus valódi célja a viharral az volt a tanítványok életében, hogy eljuttassa őket a felismerésre: „Bizony Isten Fia vagy!” Tehát Ő nemcsak egy csodadoktor, kenyér király, nagy varázsló, hanem Isten maga!
Azonban ennek a felismerésnek van egy életváltoztató következménye: Ha Jézus Isten, akkor nem Ő engedelmeskedik nekünk, hanem nekünk kell engedelmeskednünk az Úr Jézusnak!


Ámen